Ezüstkárász

A kárászhoz és a pontyhoz hasonló alkatú hal. A kárásszal szemben azonban nem az elmocsarasodó vizeket, hanem a lassú folyású folyókat, a csatornákat, a víztározókat kedveli. Nincsenek bajuszszálai; színe ezüstszürke. Jóval zömökebb, mint a kárász. Jellegzetessége, hogy állománya csupa ikrás egyedből áll. Bármilyen a pontyfélék családjához tartozó halfajjal (bodorka, vörösszárnyú keszeg, ponty stb.) összeívik. Ha ritka az állománya, eléri az 500 gramm súlyt. Húsa ízletes. Ha túlszaporodott, kispéldányai csököttek, csalinak használhatók.

Aranykárász

A pontyhoz hasonló, magas hátú, de bajusz nélküli hal. Oldala többnyire aranysárga. Garatfogainak száma mindkét oldalon 4-4 egy sorban. Hátoldali és alsó sörényúszóiban fűrészes bognártüske található. Ritkán nő meg 30 cm-nél hosszabbra és 1,5 kg-nál nehezebbre.

Alacsony oxigénigényű halfajta. Melegebb, sekély vizekben is, ahol az oldott oxigén mennyisége kevés, képes életben maradni.

Sokáig a kárászt tartották az aranyhal vad ősének, de a mai álláspont szerint az aranyhalat az Ázsiában elterjedt, hazai vizeinkben is megtalálható ezüstkárászból nemesítették ki Kínában.

Nagyobb példányait jó íze miatt szívesen fogyasztják, kisebb példányai csukázáshoz, harcsázáshoz igen jó, szívós csalihalak. Széles testű, magas hátívelésű hal. Pikkelyei nagyok.

Színe aranysárga, hátán barnába hajló, nincsenek bajuszszálai. Iszapos, hínáros, elmocsarasodó kisebb tavakban találja meg legjobban életfeltételeit. Ugyanott él, ahol a compó. Horogra is többnyire vegyesen akadnak.